A szaunázásnak, akárcsak más északi népeknél, az észteknél is ősi hagyományai vannak. A szaunázási szokásaikról az első írásos említés közel 800 évvel ezelőtt keletkezett. Bár az eltelt évszázadok alatt a habitusok sokat változtak, az észtek szauna iránti szeretete továbbra is töretlen maradt.
Jól jelzi mindezt, hogy már az egészen pici gyermekek is szívesen üldögélnek a számukra kialakított, kevésbé magas hőmérsékletű előterekben.
Ajánlott írásaink
6+1 Fontos kérdés infraszauna vásárlás előtt! Fogyasztás, telepítés stb.
- Hányan fogják egyszerre használni – hány személyes legyen?
- Milyen infrasugárzókkal: Lap vagy Csősugárzókkal legyen szerelve (esetleg mindkettő)?
- Milyen fából legyen az infraszauna borítása? Hemlock fenyő vagy Vörös cédrus?
- Teljesen üveges legyen elölről az infraszauna vagy fából legyen több?
- Lapra szerelt legyen az infraszauna vagy egyedi építésű?
- Hol és hogyan kell / lehet ezeket a beltéri infraszaunákat elhelyezni.
10 dolog amit érdemes tudni az infraszaunáról – az infraszaunázás 10 jótékony hatása.
- Az infraszaunázás igen kellemes, pihentető tevékenység, de legtöbbünk csak néhány jótékony hatását ismeri.
- A következőkben leírtunk 10 dolgot, ami sokunkat érint, és mindenképpen érdemes tudni róla.
Hogyan használjuk az infraszaunát? Infraszauna használata, tapasztalatok
- Az infraszauna használata, nem kőbe vésett szabály, így az infraszaunát sokan sokféleképpen használják.
- A hőmérséklet és a bent töltött idő mindenkinél más lehet.
- A legelterjedtebb mód, hogy 40-60 °C között, egy 30-40 percet töltünk megszakítás nélkül az infrakabinban.
- Száraz testtel ülünk be meztelenül egy törölközőre, esetleg egy törölközőt a derekunk köré csavarva.
Az észt szauna kultúra számos szeánsza közül a viht, Európa szerte kedvelt rituálénak számít. Az angolok, a finnek valamint az oroszok saját szavakat fejlesztettek ki rá. Bejegyzésünkben ezt a különös, ugyanakkor rendkívül jótékony hatású szertartást mutatjuk be.
Mit takar a viht?
A viht vagy többesszámban vihad, az észt szaunagyakorlat autentikus részét képezi. A viht során az emberek összekötött vesszőkkel csapkodják egymást vagy magukat. Ez kettős célt szolgál, hiszen amellett, hogy segít megnyitni a bőr pólusait a méreganyagok előtt, kellemes masszázsélményt biztosít.
A viht egy viszonylag kevés alapanyagot és előkészületet igénylő szeánsz. Amíg korábban az észtek a környező erdőkből gyűjtötték össze a vesszőket, manapság a kötegek már minden nagyobb szupermarketben megvásárolhatók. Kedvelt alapanyagok a nyírfa, a tölgy valamint az eukaliptusz. A vesszőket természetesen nem csupaszon kell alkalmazni, a szertartást a zöldellő levelek teszik igazán élvezhetővé.
Az eredeti viht receptje
Az észtek szerint a viht szeánsz megtartására a legtökéletesebb időpont a nyári napforduló éjszakája és az azt követő két-három nap. Ehhez már a nyár első napjaiban érdemes összegyűjteni azokat az ágakat, amelyeken kellő mennyiségű, zsenge levél található. Ha az észtek egész évben szeretnék élvezni a viht előnyeit szárítással, fagyasztással vagy besózással gondoskodnak az állagmegóvásról.
Arról, hogy pontosan mikor ajánlott az erdőben keresgélni, még az észtek között sincs teljes egyetértés. Egyes öregek úgy tartják, hogy a növekvő Hold alatt kell ezt a tevékenységet elvégezni. Jó tudni, hogy az észteknél a közerdőkben a természet háborítása nélkül szabad az ágak gyűjtése.
A viht gyakorlathoz az ideális hosszúságot egy felnőtt ember karjának tekintik, ami körülbelül 40-50 cm-nek felel meg. Ebbe nem számítják bele a megfogáshoz szükséges ágrészeket. Ha a köteg készen áll, nincs más hátra, mint élvezni a viht hatásait. A tartósított ágakat a használat előtt egy órán át hideg vizes vödörben áztatják, majd 20 percre meleg vízbe mártják.
A csapkodásra nincs egységes gyakorlat, a modern szaunamesterek más-más módszereket fejlesztettek ki arra ügyelve, hogy senkinek se okozzanak fájdalmat. Abban viszont egyetértenek, hogy az ütéseknek elég határozottnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy elérjék a kitűzött célokat. Az észtek a saját technikáikat egy életen át tökéletesítik, az alapismeretek elsajátítása pedig már kisgyermekkorban kezdetét veszi.
